Síelés. Smink. France.

10 év után először álltam újra sílécre, húztam bakancsot, ragadtam botot és csúsztam le a hófedte lejtőkön. Eleinte nagyon féltem, de meglepően könnyedén és gyorsan jöttek vissza a mozdulatok, melyeket oly rég tanultam meg. Kicsit sajnáltam, hogy nem otthon ünnepljük március 15-ét, de külön erre az alkalomra vett gyöngykokárdával és szinte alkalmi sminkkel tisztelegtem nemzetünk bátrai előtt.

Habár imádom Franciaországot és nagyon szeretem a nyelvet, eddig sajnos nem volt lehetőségem hosszabb időt tölteni az országban. Épp ezért amikor felvetődött a síelés ötlete pár hónappal ezelőtt, egyből a csigák és a baguettek hazájára adtam le a voksom, eredményesen.
Hamarosan elérkezett a várva várt nap. Már épp megfeledkeztünk a tél hangulatáról, amikor a kis hely elragadó bája szinte percek alatt visszarepített minket a karácsony forgatagába: havas táj, égig érő fenyők, kedves faházak mindenütt, amerre csak elláttunk. Apró kivilágított boltok, kedves franciák jellemezték a városkát, Alpe d’Huezt.
Másnap kezdődött életem első sípálya felfedező expedíciója a 250 km-es pályarendszeren. Szerettem volna megadni a módját, mivel vártam minden percét, ezért nőcisre vettem a figurát. Alapvetően az egész síelésnek úgy indultam, hogy minden nap szebbnél szebb sminkeket fogok majd elkészíteni és a fehér sisak alatt csakúgy csillog majd a szemem és az ajkam, ahogy a francia Alpokban még soha.
Hát nem így lett. És ez az ékes példája, hogy hiába imádunk sminket viselni, kompromisszumot kell kötnünk ebben is.
Szembesülnöm kellett a ténnyel, hogy már az első nap igen csak leégett az arcbőröm, pedig reggel gondosan bekentem 50 faktoros naptejjel és a szám is igen érzékennyé vált. Miután visszaértünk a szállásunkra rögtön segítségül hívtam a jól bevált shea vajamat, ami nyugtatólag hatott mind az arcomon, mind pedig a számon egyaránt. Másnap, nevezetesen nemzeti ünnepünkön, bátran tettem fel a kedvenc vörös rúzsomat, egy kicsit erősebb szemsmink kíséretében. Dani meg is örökítette: image
Reggel megfordult a fejemben, hogy nem túl hivalkodóra sikeredett-e, de vállat vontam, – mit számít- , ha én jól érzem magam így. Hiszen mégis csak a barátom mellett síelek egész nap, had lásson a legjobb formámban. Attól még, hogy kicsit új a környezet és “csak” síelünk, szerettem volna ugyanolyan frissnek tűnni, mint amilyennek megszokott, de színesebbnek, mint amit várt volna.
Ezekkel a gondolatokkal indult a második napom mielőtt mosolyogva ültem fel mellé a felvonóra, várva a hatást, ami nem is maradt el. Ezek után ért igazán a meglepetés. Jó nem nagy, de akkor is. Egy síoktató francia hölgy épp olyan sminkben haladt el mellettünk, mint amilyet én viseltem. Vidáman a kis tanuló gyerkőcökre mosolygott és vitte őket tovább a tanulópályára. Akkor és ott nagyon kényelmesen éreztem magam. Egyáltalán nem meredtek rám érdeklődő, vagy akár rosszalló tekintetek, mondván, hogy az nem oda illő viselet és felesleges a rúzs a sípályán.
Igazán jó érzés töltött el, hogy körülöttem szinte mindenki viselt valamilyen sminket kortól, stílustól függetlenül. Meg kell jegyeznem, hogy bár hazai hölgyeink is egyre bátrabban sminkelnek és választanak látványosabb színeket, még mindig van mit bátorítani hozzáállásukon, merészségükön.
Harmadnap jött a következő akadály: a feldagadó, vizes szemhéjak. Az erős napfényre, teljesen máshogyan reagált a szemkörnyékem, mint vártam. Felduzzadt és érzékennyé vált, szemeim alig látszottak. Ha ez még nem lett volna elég, az orrom teteje piros lett, ott fénylett, ahol addig sosem, és az arcom foltokban leégett.
Mi a teendő ilyenkor?
Használtam nem kevés shea vajat síelés előtt és után az egész arcomon és a szemkörnyéken is egyaránt. Figyelem! Még véletlenül sem kemikáliákkal agyon adagolt hangzatos krémeket. Sajnos többet ártanak, mint használnak.
Hideg vízzel átitatott vattakoronggal borogattam a szemem este lefekvés előtt. Reggel pedig sminkkel nagyobbítottam rajta. Ezt persze csak azután, hogy újra a megszokott szempár nézett vissza rám a tükörből.
Egyáltalán nem volt kedvem nagy satírokat csinálni, megelégedtem volna egy könnyed kontúrral és nagy szempillákkal, de be kellett látnom, a kívánt eredményhez bizony a satír ecsetet és egy sötétebb barna port kell segítségül hívnom. Nem akartam színezni nagyon, csak természetesen rásegíteni picurka szemeimre. Ezt végül minden nap alkalmaztam. A rúzs csak egyszer egyszer került elő. Sajnos a végére olyan szeles lett az idő, hogy ezt a kicsit ijesztő, fekete maszkot kellett viselnem. De egy pillanatig sem panaszkodom, nagyon hasznos volt.image

Összefoglalva a síelés is telhet részben a sminkelés jegyében. Szemöldök és a szemsmink mindig aktuális. A rúzs már ritkábban, az arcomra pedig leginkább vastagon a naptejet kentem és csak az esti rántott camembert-eket tiszteltem meg alapozóval, pirosítóval, no meg kevés zöld korrektorral a piros orromon.
Nagyon szerettem minden percét. A reggeli álmos készülődést, a napindító felvonózást, a sok csúszkálást, a még több baguettet ragyogó napsütésben vagy épp a legzordabb hóviharban.image

Advertisements

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s